McCain-Obama vita

hmm. vmiért nem akar működni a cnn-es embed vid a vitáról, so nem tudom ide berakni, kénytelenek lesztek elzarándokolni a http://edition.cnn.com/video/ oldalra, ha szeretnétek megnézni.

Közben pedig olvasgassátok Economist live-blogging

felvezetésnek pedig itt van a The New Republic összeállítása Obama és McCain legjobb pillanataiból a korábbi elnökjelöltvitákon:

David Letterman Reacts to John McCain Suspending Campaign

én már csak egy dolgot nem értek - a CBS vajon miért nem rakta ki ezt a felvételt saját YouTube oldalára; e poszt megírásakor 1,9 milliószor nézték meg, és alig két órával ezelőtt ez a szám kétszázezerrel kevesebb volt...

Kennedy-Nixon TV-vita, 1960 - a kép diadala a tartalom felett

"1960-ban a televízió mélységesen befolyásolta az elnökválasztási hadjáratot, és óriási szerepe volt a jelöltek bemutatásában - 1964-re a televízió lett a választási hadjárat" (David Halberstam)


Napra pontosan a - még mindig kérdéses* *((már nem kérdéses, lesz)) - ma esti Obama-McCain TV-vita előtt 48 évvel, 1960 szeptember 26-án tartották az első elnökjelölti vitát az Egyesült Államokban, amelyben a "tapasztalatlan és fiatal" John F Kennedy lényegében csak azzal felülkerekedett a választásnak nyolcéves alelnöki tapasztalattal nekiindult Richard M Nixonon, hogy jobban mutatott a képernyőn - végleg megváltoztatva az elnökválasztási kampányokat.



Nem 1960 volt az az év, amikor először használták fel a televíziót az elnöki székért küzdő politikusok, és Nixon is tisztában volt a televízió hatalmával. Az 1952-es választás idején, Eisenhower alelnökjelöltjeként a TV-t választotta, hogy az ellenségesnek tartott újságírókat megkerülve, közvetlenül a népnek válaszoljon az őt ért rágalmakra, és a "Checkers-beszédként" elhíresült fellépésével sikerült is megváltoztatni a róla kialakult képet. Eisenhower szintén kihasználta az új médium kínálta lehetőségeket: az "Eisenhower Answers America" kampányfilmekkel adta el magát, főleg személyiségét, miközben demokrata ellenfele, Adlai Stevenson nem nagyon akarta TVreklámokban hirdetni magát, mint egy szappant - veresége utána már senki sem követte el azt a hibát, hogy a televíziót lenézve kihagyta volna a médium kínálta lehetőségeket.

1960-ra már nem is lehetett megkerülni a televíziót, amely már jelentősen több embert ér el, ahogy az új médium egy évtized alatt a semmiből szinte az összes amerikai otthon nappalijának szerves részévé vált: 1950-ben az amerikai családok mindössze 11 százaléka rendelkezett TV-készülékkel. 1960-ra ez a szám 88 százalékra ugrott fel ('54 és '56 között napi tízezer (!) készüléket adtak el).

A elnökjelölti vita ötlete már az 1952-es választáskor felmerült, de Frank Stanton CBS-elnöknek akkor nem sikerült rávenni Eisenhowert, hogy vegyen részt egy TV-s vitában, és végül csak 1960-ban sikerült összehozni a végül mindent megváltoztató eseményt - hogy legközelebb csak 16 évvel később vállalják a jelöltek a nagy kockázatot hordozó vitát.

A vita megrendezése előtt azonban még el kellett hárítani egy törvényi akadályt, a Communications Act úgynevezett "egyenlő idő szabályát" : a törvény 315-ös szakasza ugyanis kimondta, hogy az egyik elnökjelöltnek biztosított időért cserébe a többi jelöltnek is ugyanannyi szereplési lehetőséget kell adni - ingyen. Ezt az FCC úgy értelmezte, hogy nem csak a két nagy párt jelöltjeinek, hanem az _összes_ jelöltnek időt kell adni, ami ellehetetlenítette az elnökjelöltek vitáját: 1960-ban 14-en indultak az elnökségért, és a szabályozás értelmében a tv-társaságok kénytelenek lettek volna mindegyiküknek drága adásidőt adnia. A vitára nagyon vágyó TV-hálózatok nyomására végül a Kongresszus júliusban az elnökválasztás idejére felfüggesztette a 315-ös szakaszt, lehetőséget teremtve ezzel a Kennedy-Nixon vitára.

A TV-vitának Nixon vágott neki nagyobb reményekkel. Amúgyis jóval esélyesebbnek tartották a tapasztalatlannak elkönyvelt Kennedynél, és a Hruscsovval tartott "Kitchen Debate" csak erősítette azt az érzést, hogy Nixon felül fog kerekedni JFK-n. Nixon tanácsadói is úgy gondolták, hogy jelöltjüknek elég lesz egyetlen vita, és elsöpri a könnyű Kennedy-t, és gyengeségnek gondolták, hogy az egyeztetések alatt JFK emberi öt vitát akartak elérni. Végül négy alkalomban egyeztek meg, de az első, rossz benyomást keltő vita hatását Nixon már nem tudta megváltoztatni az azt követő három, szorosabb eredményt hozott vita alkalmával. A rossz benyomást, amelyet egyedül Nixon megjelenése okozott: a republikánuns elnökjelölt ugyanis szörnyen nézett ki aznap este a televízió képernyőin.

Nixon nem volt jól, amikor nekivágott a vitának. Két héttel korábban engedték ki a Walter Reed kórházból, ahol két hétig feküdt egy elfertőződött térdsérülése miatt. A kampányterve szerint minden államban kampányolni akaró Nixon a kezelése miatt kiesett idő ellenére ragaszkodott tervéhez, és miután szeptember kilencedikén, pénteken kiengedték a kórházból, hétfőn, a még nem teljesen felgyógyult, antibiotikum-kezelése miatt több kilót fogyott jelölt egy fárasztó, naponta több államot is érintő körútra indult. (csak egy példa, az első napja a kórház után: reggel Baltimore-ból indulva Indianapolis-ba repült, onnan egy dallas-i rendezvényre, majd a nap végén már San Fransicóban mondott beszédet.)

A két hetes intenzív kampánykörút után Nixon kimerülten, és további kilókat leadva érkezett a chicagóbi vitára vasárnap este. Hétfőn - egy vele szemben ellenséges szakszervezet előtt tartott beszédet leszámítva - teljesen egyedül ült hotelszobájában, miközben TV-s szakemberei hiába próbálták elérni, hogy tanácsokkal lássák el az esti vitával kapcsolatban. Ezzel szemben Kennedy tanácsadóinak szűk körében készült a várható kérdésekre, és az azokra adandó legjobb válaszokra szállodai szobájában, és még egy délutáni "power nap" is belefért idejébe. A nyúzott és egyértelműen betegnek tűnő Nixont végül csak már a szállodából a WBBM stúdiójába vezető tízperces autóút alatt tájékoztatta egyik TV-s tanácsadója arról, hogy mi várhat rá a helyi idő szerint este fél kilenckor kezdődő vitán.

Amikor egy cigireklám és egy kozmetikai reklám után megjelent a két elnökjelölt a TV-képernyőin, a hatvanmilliósra becsült nézősereg egy szörnyen mutató Nixonnal ismerkedhetett meg: a leadott kilók miatt ruhája lötyögött rajta, világos öltényében szinte belefolyt az előre lebeszéltnél világosabb szürkére festett háttérbe (amit többszöri átfestéssel próbáltak sötétebbé tenni, és még nedves volt a felvételkor), hamuszürke arca beesett és nyúzott volt, és alig állt a lábán (a vitára megérkezve beverte fájós lábát a kocsiajtóba). A - TV-kamerák képein rosszul mutató - "áttetsző" bőrrrel rendelkező Nixon ráadásul nem kért sminket, és végül csak a reggeli borosta eltüntetésére használt 'Lazy Shave' használatába egyezett bele, amelyik viszont a műsor vége fele az isszadság hatására lefolyt róla, sötét foltokat eredményezve az arcán. (elsőre mindkét jelölt elutasította a sminkelést, attól tartva, hogy ha a másik nem kér, és ő igen, akkor ezt ellene fordíthatják - a kaliforniai napsütésben lebarult John 'Bronze Warrior' Kennedy végül beleegyezett egy finom alapozóba)

A vita után már senki sem emlékezett arra, hogy miket mondott a két jelölt: csak a vártnál erősebb hatású képek maradtak meg. Míg JFK jól kontrolált testbeszéde, és hűvösen eleganáns arkifejezése magabiztosságot és nyugalmat sugárzott, Nixon egy két lábon járó görcsnek tűnt. Különösen rossz hatással voltak a reakció-shotok, amelyeket akkor készítettek róla, miközben Kennedy válaszolt a négy TV-s újságíró kérdéseire. Ezeken a képeken Nixon katasztrófális benyomást keltett(lsd legalsó - kérdésekre válaszolnak- video 5:10.perc): feszültnek és idegesnek tűnt, ahogy rettentően izzadva bizonytalan tekintettel nézegetett körbe a stúdióban. (nem véletlen, hogy az eredetileg kevés reakció-shotot akaró JFK és az azokból többre vágyó Nixon tanácsadók az adás közben a vezérlőben "szerepet cseréltek", és Nixon embere minél kevesebb reagáló beállítást próbált elérni főnökéről, miközben Kennedy embere legszivesebben csak Nixon arcát tartotta volna adásban)

A kép diadala volt ez a tartalom felett: azok, akik rádión hallgatták a vitát inkább Nixont tartották győztesnek, míg a hatvanmillió televízió nézőt meggyőzte a Kennedy-style. A közvélemény-kutatások adatai szerint a választók több mint fele mondta azt, hogy a viták befolyásolták véleményüket, és hat százalék állította, hogy csak a viták alapján döntöttek arról, hogy kire fognak szavazni. Ebből a négymillió embert jelentő hat százalékból 72 százalék szavazott Kennedy-re, aki végül 112 ezer szavazattal győzte le Nixont.

Kennedy Opening Statement



Nixon Opening Statement




Kérdésekre válaszolnak

"A taste of things to come" - Palin int. part 2 preview

Egy kis ízelítő a mai esti Palin interjúból, amit este sugároznak a CBS-en. Itten azt próbálja elmagyarázni a rebulikánus párt alelnökjelöljte, hogy miért számít komoly külpolitikai tapasztalatnak Alaszka közelsége Oroszországhoz.




(Jól alátámasztotta fl0wer megállapítását, miszerint ennek a nőnek nincsen szókincse.)


UPDATE:

Íme a teljes, külpolos témájú interjú:




UPDATE2:

Az Economist mint mindig, most is megmondja mi van.

érdemes végigolvasni a kommenteket...

kedvenceim:
Direwolfc wrote:
this interview single handedly turned me from "who cares about Palin's inexperience, its the top of the ticket that counts, VP is just a figurehead" to "holy christ SHE might actually become president?!?"

barbama wrote:
It would be funnier if it wasn't real.

Bluecrab wrote:
She appears to have great difficulty expressing herself intelligibly in English, no matter what the subject. I thought Bush's syntax was bad until I heard her.

n-tats wrote:
Oh dear...scary that a nation that voted Bush twice has her as an option...she needs to stop talking.

SJL1986 wrote:
Oh good god..... 'We should never second guest Israel'....'its clear who the bad guys are''...'border with a foreign country'.....if the GOP win this one I will have lost all respect for America and the intelligence of it's people....

és asszem ez utóbbi nagyon sok emberre igaz lesz...

McCain-Obama közös nyilatkozat a gazdaságról

Közös nyilatkozatot adott ki McCain és Obama a gazdasági krízisről. A meglehetősen semmitmondó nyilatkozatban a két párt közös fellépését sürgetik, közölve, hogy az ország érdekében felül kell emelkedni a napi politikán.

A nyilatkozatban konkrét lépésekről egy szó sem esik, azok nem mentek át a szűrőn.

Arról egyelőre nincsen hír, hogy nem tartanák meg a pénteki vitát. Obamáék nem halasztanák el, azzal érvelve, hogy egy elnöknek egyszerre több konfliktussal is meg kell küzdenie, és az elnökválasztásba belegabalyodva csak rontanának a helyzeten, ha elfogadnák McCain javaslatát, hogy Washingtonba visszatérve segítsenek a kongresszusban a gazdasági mentőakcióról folyó tárgyalásokban.

Couric one-on-one with Palin

Katie Couric interjúja Sarah Palinnel a CBS-en

Campbel Brown-nak igaza van, tényleg nagyon kellene már egy Palin-sajtótájékoztató, hogy végre valaki megkérdezze tőle, hogy mégis miért is hazudott arról, hogy ellenezte a 'Bridge-to-Nowhere' felépítését szövetségi adódollárokból.

Couric - mondjuk nem meglepő módon - inkább a gazdasági helyzetről kérdezgette a republikánus alelnökjelöltet.


És egy egészen kicsi érdekesség:
Palin arra a kérdésre, hogy mondjon pár példát, amikor McCain erősebb szabályozásért és komolyabb állami felügyeletért küzdött, egy két évvel ezelőtti lépéstől eltekintve nem igazán tudott mit mondani, és - a megkerülő válaszai utáni - többszöri rákérdérdezésre végül a NYTimes beszámolójában ezt mondta: “I’ll try to find you some and I’ll bring ‘em to ya.”, míg a CBS oldalán lévő leírásban ezt: "I'll try to find you some and I'll bring them to you".

McCain elhalasztaná a pénteki vitát

McCain a gazdasági válságra való tekintettel felfüggesztette kampányát, és elhalasztaná a péntekre tervezett első elnökjelölti vitáját Obamával.


UPDATE:

McCain-Palin vs Media

"If it were left to me to decide whether we should have a government without newspapers or newspapers without a government, I should not hesitate a moment to prefer the latter." (Thomas Jefferson)


Ezt is megértük: fellázadt a Sarah Palint követő média, tudósítási bojkottal fenyegetve meg a kampányt, amely már a nevetségesség határát súrolva még egy egyszerű, teljesen eseménymentes fél perces fotólehetőségre sem akart újságírókat beengedni - csak a kamerákat, hogy azért meglegyenek a jól felhasználható képek, ahogy Palin az afgán és kolumbiai elnökkel, valamint Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszterrel beszélget. Palin ugyanis kedden New Yorkban külpolos gyorstalpalón vett részt az ENSZ közgyűlés ideje alatt, először Hamid Karzai afgán államfővel, majd Alvaro Uribe kolumbai elnökkel, és végül Kissingerrel találkozva. A beszélgetések zárt ajtók mögött zajlottak, de a lényeg persze nem az volt, hanem a találkozók előtt készült képek (csakúgy, mint Obama külföldi turnéján) amelyek külföldi vezetők társaságában mutatják a nem éppen külpolitikai szakértelméről híres alaszkai kormányzót.

Az 'overprotective' McCain kampány azonban teljesen biztosra akart menni, és bepróbálkoztak azzal, hogy a szokásokkal ellentétben csak a kamerákat engedik be a fotólehetőségekre, és kirekesztik onnan a nyomtatott sajtó munkatársait - azt az érzést keltve bennem, hogy annyira nem bíznak alelnökjelöltjükben, hogy azt gondolják, még egy fotózás közben is képes lesz valami "veszélyeset" mondani. A negyedik hatalmi ág kemény, karakán képviselőinek úgy tűnik ez már túl sok volt, és a TV-hálózatok bojkottal fenyegették meg a McCain-kampányt, közölve, hogy egyetlen egy képet sem adnak le a találkozókról, ha nem engednek be szerkesztői feladatokat ellátó újságírót is a fotózásokra. (általában az ilyen eseményeken ott szokott lenni, legalább egy hírügynökségi tudósító, egy nyomtatott sajtós, egy rádióriporter, és egy szerkesztői feladatokat ellátó tv-s producer)

Végül a nyomás hatására a kampány megadta magát, és az első fotólehetőségre - annak kezdete előtt pár perccel - beengedték a többi televíziónak is képet biztosító CNN egyik producerét, Peter Hamby-t, aki így megörökíthette az utókor számára Palin és Karzai között lezajlott rendkívül mélyreható beszélgetést az afgán elnök gyermekéről:

“What is his name?” Ms. Palin asked.
“Mirwais,” Mr. Karzai replied. “Mirwais, which means, ‘The Light of the House.’ ”
“Oh nice,” Palin responded, at one point patting her heart.
“He is the only one we have,” Mr. Karzai said.

A következő két találkozón már ott lehettek nyomtatott sajtós újságírók is, akik így jól megírhatták a kb semmit (milyen pózban ült, milyen színű székben, hol, milyen ruhában / fülbevalóban [alaszkát formázó fülbevalóban btw])

Aztán persze még egy egyszerű fotólehetőség közben is lehet necceseket csinálni és mondani (George Bush erről sok érdekes történetet tudna mesélni) mint például ez, amit Kissingernek mondott Palin: "Good, good. And you'll give me more insight on that, also, huh? Good."

Hát, khm, nem tűnik éppen államfőinek, és elég sok tudósításban, így a Reuters hírében is benne van (gugliban már majdnem négyszáz találat van rá). Jaigen, és a legtöbb hírnek amit olvastam a találkozókról, fő része volt a médialázadás ("Pool Protest Tuesday").


UPDATE:

Egy újabb köszönet Campbell Brown-nak



UPDATE2:
Ma és holnap jön egy-egy Palin interjú a CBS-en, Katie Couric kérdéseire válaszolgat majd.
De ha igazán tökös lenne a McCain kampány, akkor odalöknék CBS News Chief Foreign Correspondent Lara Logan elé, aki itten Obamát kérdezgeti kedvesen Afganisztánról:

"It's the economy, stupid"

Az előző hét megerősítette a jelentését az 1992-es elnökválasztás alatt főleg a gazdaságra koncentráló Clinton-kampány főhadiszállásán kifügesztett - címben idézett - mondatnak, és újabb példával szolgált arra, hogy az őszinteség nem feltétlenül kifizetődő egy politikusnak: McCaint most igazán kísértették "emberi" pillanatai , amikor bevallotta, hogy a gazdaság kérdésekhez nem ért annyira, mint kellenne.

A republikánus konvenció után, Sarah Palin kiválasztásának köszönhetően jelentősen megugrott a McCaint támogatók száma a közvélemény-kutatások adatai szerint, beérve/megelőzve Obamát, aki egészen nyár végéig magabiztos előnyt élvezett. A Wall Street megroggyanása viszont gyorsan megállította a Palin-vonatot, és miután a gazdaság demokratának kedvező témája került a kampány középpontjába, a héten McCainnél jóval magabiztosabbnak tűnő Obamának sikerült megerősítenie pozícióját.

Itt egy jó kis vicces összefoglalás McCain hetéről a gazdaságpolitikában:




A jelöltek gazdasági programjának bemutatásába inkább nem folynék bele, mert valszeg még John McCainnénél is szerényebb tudásom ezen a téren - inkább a pénteki tv-vita témáira figyelek: külpolitika és nemzetbiztonság. Akit érdekel, itt a Politico beszámolója Obama hétfőn tartott, gazdasági programját ismertető beszédéből, és szintén a Politico cikke McCain útkereséséről, valamint az Economist írása a WallStreet megcsússzanásásáról és a választásra gyakorolot hatásásáról

Ilyen felvezetés után tartják pénteken az első tv-vitát, amelynek témái: külpolitika és nemzetbiztonság, és sokan "mindent eldöntő eseményként" várják. A vita témái McCainnek kedveznek, nem véletlen, hogy Obama az egész hetet floridai vitatáborában tölti, feltehetően keményen készülve a pénteki megmérettetésre, míg a témában otthonosan mozgó McCain főleg kampányolással, és jóval kevesebb felkészüléssel tölti el a hetet.