2012. november 6., kedd

Ha Romney nyer...

....ebből botrány lesz:




A CNN éppen most erősítette meg, hogy a video igazi, és az érintett gépet kijavították, és már rendesen működik. De azt is mondták, volt még egy ilyen eset. Mindkettő Pennsylvaniában.

Az NBC is utánament a videónak. És voltak olyan esetek is, amikor fordítva hibáztak a gépek.

Még mindig a papír a legbiztosabb? A gépek még Homer Simpsont sem hagyták békén.

21 moments that defined the campaign and America

20 Months of Election Buzzwords in 90 Seconds

Szerintem...

Megkockáztatva, hogy pár óra múlva nagyon hülyén fogom magam érezni, idén csak kitolom ide mire tippelek. 


I side with...







Full Disclosure: 
I side with Jill Stein on most issues in the 2012 Presidential Election.

Az első eredmény: tökéletes döntetlen

Már meg is vannak az első eredmények.

New Hampshire két kis településén már le is adták, és meg is számolták a szavazatokat.

A legelső hivatalos eredmények Dixie Notch-ban tökéletes döntetlent hoztak. A 43 másodperc alatt lezavart választáson Obama és Romney is öt szavazatot kapott.

Nem sokkal később, 5 perc és 42 másodpercig tartó szavazás után azonban már Obama állt jobban Hart’s Location városában, ahol 33 választó döntött. Obama 23, Romney pedig 9 szavazatot kapott, Gary Johnson pedig egyet. 

George Carlin's "get-out-to-vote" message



2012. november 5., hétfő

Választási pokol Ohióban

El nem tudom képzelni mit érezhetnek az ohióiak, amikor már én is (aki imádja ezt a politikai cirkuszt) kezdtek belefáradni a választási harcba, pedig csak innen a távoli Magyarhonból figyelem az eseményeket. Az biztos, hogy sokaknak kezd qrvára elegük lenni az egészből.



 

2012. november 3., szombat

Nyugalom

A Massachusetts egyik kongresszusi képviselői helyére pályá republikánus Richard Tisei reklámja, amit minta Abigaelnek készítettek volna.



Ez pedig itten az Economist rajzolójának hasonló érzéseket megörökítő szösszenete.

2012. október 31., szerda

"It'll be over soon, Abby," (Updated)


Új hőse van a véget nem érőnek tűnő elnökválasztásba belefáradt amerikaiaknak. Egy sírdogáló kislány. 




(Update)

Az NPR bocsánatot kért Abigaeltől, amiért riportjuk miatt sírni kezdett, megjegyezve, hogy már nekik is kezd elegük lenni az egész választásból :)

Tényszerű félrevezetés

Romneynak úgy tűnik, nagyon kapaszkodnia kell Ohióban. Ha tényleg olyan magabiztosak lennének, mint ahogy azt a republikánus kampányemberek állítják, nem egy olyan félrevezető (vagy ahogy a nytimes fogalmaz: „a tényeket szabadon kezelő”) TV-s reklámmal riogatnák az autóipartól függő ohiói választókat, amelynek állításait magának a Chrysler vezetőjének kell erős hangú levélben visszautasítania.

A reklám egyébként mesteri manipuláció. Bár csak tények hangzanak el benne, mégis félrevezető. A fő üzenet, amit a munkahelyeiket féltő ohióiak fejébe akarnak beletolni: a Chrysler külföldi tulajdonosa Kínába helyezné át a Jeepek gyártását, amerikai munkahelyeket szüntetve meg ezzel. Ezt persze nem mondják ki. Mert nem igaz. Csak éppen az egész reklám ezt sugallja.


A lényeg ez a mondat: „Obama csődbe vitte a GM-et és a Chryslert, és eladta a Chryslert az olaszoknak, akik Kínában fognak Jeepeket gyártani” (Kína erősen kihangsúlyozva). És miközben ezt mondja fenyegetőhangú bácsi, egy Bloomberg-hírből kivett félmondat jelenik meg a képernyőn: (a Chrysler) „azt tervezi, hogy visszaviszi a Jeep-gyártást Kínába”. Aztán jön a lezárás: "Mitt Romney harcolni fog minden munkahelyért". Az összehatás kb ez: a külföldi Obama tönkretette az amerikai autóipart, és Kínába viszi át az amerikai munkahelyeket.

Az egész egy jobboldali blogokon félreértett Bloomberg hírből indult ki, aminek leadjében szerepelt a reklámban is felhasznált félmondat, és amit úgy értelmeztek, hogy áttelepítik a gyártást.Pedig a Bloomberg cikkében később feketén-fehéren ott áll, hogy ez nem jelenti amerikai munkahelyek megszüntetését. Ez nem zavarta Romneyt abban, hogy egy ohiói kampányeseményen kijelentse: "a Jeep, ami most az olaszok tulajdonában van, az összes gyártósor Kínába telepítését tervezi" (Ez is milyen finom már: "Az Olaszok". Nem a Fiat. Az olaszok. Azok olyan külföldiek. Mint Obama). Bár nem igaz, Romneyék képtelenek voltak elmenni mellette. Hiába cáfolt azonnal a Chrysler (az Olaszok), nem állták meg, hogy TV-s reklámot csináljanak belőle. A reklámból persze már kihagyták Romney megcáfolt állítását, a háttérben mégis ott figyel.

Nos, Obama tényleg csődeljárásba vitte a GM-et és a Chryslert, csak éppenséggel ezzel a két cég megmenekült a teljes összeomlástól. Még a reklámban Romney támogatóként emlegetett Detroit News is dicsérte Obamát emiatt, és egyben szidta Romneyt mára már - az Obama kampány jóvoltából - hírhedtté vált nytimesos véleménycikke ("Hagyjuk csődbe menni Detroitot") miatt. Aztán ottan van az "olaszok Kínában gyártanak Jeepeket" szöveg, ami így igaz is. Csakhogy rögtön után jön a "Romney megvédi az amcsi munkahelyeket" mondat, és így már nagyon könnyű úgy értelmezni az egészet, hogy az USA-ból viszik el a munkát (különben miért is mondaná, hogy ő megvédi az állásokat, igaz?). Azt már kihagyták, hogy a Chrysler amerikai munkahelyeket teremtett, sőt további Jeep-gyártósorokat hoznának létre az USA-ban. És azt is, hogy azért mennek Kínába, hogy az ottani piacon is tudjanak terjeszkedni. Azaz jól megy nekik, hiszen piacot növelenek éppen.

A reklámmal kapcsolatban igazán az különös, hogy a Romney-kampány "titokban" kezdte el elárasztani az ohiói televíziókat vele, azaz a szokással ellentétben nem tolták ki a YouTube-ra, hogy minél több ember lássa. Ezt csak alig két napja tették meg. Először a demokraták tették fel a netre, miután elkapták az egyik TV-n.

Ez valószínűleg az idei kampány egyik legemlékezetesebb reklámja lesz, különösen akkor, ha Romney elveszíti Ohiót. (és ezután már picit hajlok arra, hogy talán Obamának mégiscsak nagyobb esélyei vannak). A hirdetés ugyanis könnyen visszüthet rá: az állam újságjai pédául szanaszéd szedték a reklám miatt Romneyt, és a helyi Jeep gyár szakszervezetéhez is érkeztek hívások aggodó, állásukat féltő munkásoktól, akik nem lettek Romney barátai, amikor megtudták, hogy a cég éppenséggel pont növeli a gyártást.

Ez pedig itten Obamáék válaszreklámja.


De a leghatásosabban Obama legjobb "ügynöke", Bill Clinton foglalta össze mit gondolnak Romney állításáról: "Biggest load of bull in the world"


2012. október 30., kedd

Szupervihar (Updated2)

Egy hét a választásig, és a kampányt lenyomta a cimlapokról Sandy. De persze nem tüntette el teljesen, és a legnagyobb kérdéssé az vált, mekkora hatása lesz a szuperviharnak a választásra. Még az is felmerült, hogy Sandy pusztítása miatt el lehet-e halasztani/lesz-e halasztva a választás, de igazán komolyan nem foglalkoznak ezzel a lehetőséggel. Még szerencse, hogy most érkezett a vihar. Ha pár nappal később csap le, komoly jogi problémákat okozhatott volna, mivel ilyen még soha nem fordult elő, nincsen rá precedens.

Egyelőre a legnagyobb kérdés a viharral kapcsolatban, hogy a munkaügyi minisztérium képes lesz-e nyilvánosságra hozni a péntekre tervezett munkanélküliségi adatokat, ami kb az utolsó esemény, ami befolyásolhatja a nem tudom elégszer hangsúlyozni mennyire szoros választást. A vihar miatt ugyanis sok irodát be kellett zárni, és a jelentésen dolgozó, természeti cspás esetén "nélkülözhető" hivatalnokokat pedig hazaküldték. A kormányzat egyelőre magabiztosan nyilatkozik, hogy készen lesznek péntekre, bár először kissé bizonytalannak tűntek. A jelentés elhalasztása mindeneestre a Sandy nagyságú politikai vihart okozna. A konzervatívok azonnal lecsaptak az esetleges halasztásokról szóló hírekre. A republikánusok legnagyobb fegyvere ugyanis a magas munkanélküliség, és egy elmaradt jelentésbe tutira összeesküvéseket látnának bele. Már az előző, a munkanélküliek számának csökkenéséről szóló jelentést is sok konzervatív gyanúsnak tartotta.

A vihar a jelöltek kampányát is felborította. Obama mondjuk jól járt, hétfőn és kedden a kampányolás helyett nagyon elnöki lehet egy természei katasztrófával küzdve a Fehér Házban, felelevenítve George Bush elcseszett válaszát a Katrina hurrikánra.Egy jólszervezett szövetségi katasztrófa-elhárítás jót tehet tekintélyének. Meg az olyan cikkek, mint ez a Politicón, ami azzal foglalkozik, hogy a FEMA, a szövetségi katasztrófavédelmi szervnek most elég pénze van a megfelelő segítségnyújtáshoz. Közben Obama helyett Bill Clinton és Joe Biden kampányolt közösen Ohióban.

A szintén Ohióban kampányoló Romneynak közben annyi lehetősége maradt, hogy együttérzéséről biztosítja az áldozatokat. És, valahol mélyen belül abban reménykedhet, hogy bajok lesznek a segítségnyújtással, ami árthat az elnök tekintélyének. De még ez is olyan fegyver, ami visszafelé sülhet el. A kritikát ugyanis könnyedén úgy is értelmezhetik a választók, hogy politikai célokra használja ki mások szerencsétlenségét, ami különösen veszélyes lenne a republikánus jelöltnek, akiről sokan úgy tartják, nem érti meg az átlagemberek problémáit.



(Update)

A "miért jó Obamának a szupervihar" kérdéshez egy erős érv. Chris Christie, New Jersey republikánus kormányzója éppen agyondicséri Obamát a katasztrófára adott szövetségi válasz miatt. „Nagyszerű”. „Kimagasló” „Nagy dicséretet érdemel”. Ilyeneket mondott az elnökről, akivel többször beszélt telefonon , és akivel „nagyon jól lehetett együttműködni”. A dicséret különösen azért jelentős, mert Christie nagyon keményen kritizálta Obama elnöki teljesítményét, és Romney egyik nagy támogatójának számít, és igencsak nagy esély van arra, hogy négy, vagy nyolc év múlva indulni fog az elnökségért. Sok konzervatív nagyon szerette volna, ha már idén is indul, és nem győzte mondogatni: nem indul.  

(Update2)

Chris Christie egyértelmű“I don’t give a damn about Election Day. It doesn’t matter a lick to me at the moment. I’ve got bigger fish to fry,”

2012. október 27., szombat

Vigyázó szemetek Ohióra vessétek


Már csak alig több mint egy hét, és Ohio állam 11,5 millió lakosa eldönti, hogy ki legyen az Egyesült Államok elnöke. Najó, ez így nem teljesen igaz. Nem 11 millió ohiói fog dönteni, hanem csak 7,7 millióan, ennyi ugyanis  a regisztrál választók száma az államban. De ez a szám sem stimmel teljesen, mert nem mennek el mindannyian szavazni. 2008-ben alig hetven százalék. Így igazából úgy ötmillió szavazó dönt majd. Mert az viszont stimmel, hogy (gyakorlatilag) Ohio fog eldönteni mindent. Érdemes lesz jól megjegyezni tehát az alábbi térképet, a választás napján gyanítom nagyon sokat fogjuk nézni a CNN-en, ahogy elkezdenek beérkezni az adatok.


És, hogy miért pont Ohio fogja eldönteni az egészet? Egyrészről ott van a történelem: Ohio az elmúlt tíz választás alatt minden egyes alkalommal a győztes jelölt mellé tette a voksát, és az amerikai sajtóban már unalmassá ismételgették: republikánus politikus még nem nyert elnökválasztást Ohio nélkül. Idén ráadásul nagyon szoros lesz a verseny. Mindössze alig tucatnyi (9-12, attól függően kire hallgatunk) olyan állam van, ahol nem lehet már most tudni, hogy ki fogja elvinni az elektori szavazatokat, és azok közül Ohio a legfontosabb, 18 elektori szavazatával. Ugyan Florida is ott van, 29 elektori szavazattal, de Romneynak még a déli állam elnyerése esetén is igencsak kapaszkodnia kell, ha Ohio nélkül szeretné elérni a győzelemhez szükséges 270 elektori szavazatot. Bár több olyan variáció is lehetséges, amikor Ohio nélkül is nyer Romney, de azok egyike sem olyan, hogy nyugodtan aludnának tőle a republikánusok.
Azt, hogy milyen nehéz dolga is lenne Romneynak Ohio nélkül, jól mutatja a Google automata keresőszó-kiegészítése:

Érdekesség, hogy Obama a felmérések szerint jobban áll Ohióban, mint az országos felmérésekben, annak ellenére, hogy Ohio szinte tökéletes leképezése az országnak. Ezt leginkább annak köszönheti, hogy, meglepően, Ohióban népszerűbb a fehér férfiak körében, mint országosan. Ezt pedig leginkább az autóiparnak nyújtott kormányzati mentőövnek köszönheti, ami Ohióban, ahol nagyon sok ember munkája kapcsolódik az autógyártáshoz, nagyon népszerű volt. Romney pedig egy mostanában a demokraták által nagyon-nagyon sokszor elővett, 2008-as cikkben az ellen emelt szót. 

Okosítás a választási rendszerről


Az amerikai elnökválasztási rendszert idehaza rendszeresen a „bonyolult” jelzővel látják el. Pedig annyira nem is az. Lássuk, sikerül-e egyszerűen elmondani, mi is történik.

A lényeg, amit a legfontosabb észben tartani, az, hogy az Egyesült Államok igazából nem egy ország, hanem ötven állam szövetsége. És amikor az elnökről szavaznak, az államok egyenként döntenek arról, hogy ők kit szeretnének a Fehér Házban látni: minden egyes államnak van egy meghatározott, úgynevezett elektori szavazata, és azokból kell 50+ százalékot (jelenleg ez 270) összegyűjteni egy jelöltnek a nyeréshez. Tiszta? Akkor bonyolódjunk bele.





Két állam kivételével mindenhol a „győztes mindent visz” elve érvényesül, azaz a legtöbb szavazatot kapott jelölt viszi az összes elektori szavazatot. A két kivétel Maine és Nebraska. Ott két szavazatot kap az, amelyik az egész államban nyert, plusz egy-egy szavazatot az egyes választási körzetekben legtöbb szavazatot kapott jelölt. (A legtöbb szavazat egyik esetben sem jelent 50+ százalékot. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak két elnökjelölt van).

A mágikus szám: 270

Ennyi elektori szavazatot kell szerezni jelenleg a nyeréshez. Az, hogy az egyes államoknak mekkora beleszólása van az eredménybe, azaz, hogy mennyi elektori szavazata van, a kongresszusi helyek alapján számolják ki. (Minden államnak két szenátora van a Szenátusban, valamint a lakosság száma alapján kiosztott képviselője a Képviselőházban. A képviselői helyeket a népszámlálás adatok alapján számolják ki.) Így a legtöbb elektori szavazata Kaliforniának van (55), amit Texas (38) valamint New York (29) és Florida (29) követ, és több kisebb államnak van mindössze három szavazata (pl: Alaszka, Delaware vagy Wyoming). (Szintén három elektori szavazata van a fővárosnak, Washington DC-nek; az ugyanis „szövetségi terület”, azaz nem tartozik egyik államhoz sem, és egészen 1964-ig a fővárosiak nem is vehettek részt az elnökválasztáson - ahhoz alkotmány-kiegészítésre volt szükség.)

Abban az esetben, ha egyik jelölt sem nyer, akkor a Képviselőház tagjai döntenek arról, hogy ki legyen az elnök, és a Szenátus arról, hogy ki legyen az alelnök. (Így akár az is elképzelhető, hogy az egyik párt adja az elnököt, és a másik az alelnököt.) Mostanában ez a helyzet persze csak akkor fordulhat elő a gyakorlatban, ha döntetlen lesz az eredmény, hiszen reálisan csak a két nagy párt jelöltjeinek van bármiféle esélye. És egy kis bonyolítás: ilyen esetben az újonnan megválasztott kongresszus dönt. Az elnökválasztással együtt ugyanis szenátusi és képviselőházi választásokat is tartanak.

További bonyolítás: az elektorok emberek. Lényegében, a választók nem az elnökjelölte szavaznak, hanem az elektorokra, akik majd a jelöltre adják le szavazataikat. Az alkotmány alapján december második szerdája utáni hétfőn (ami idén december 17-ére esik), kell összegyűlniük, és szavazniuk az elnök és az alelnök személyéről. Az alkotmány és a szövetségi törvények sem írják elő, hogy az elektoroknak kötelező lenne tartania magát a választók döntéséhez, ugyanakkor több államban is törvény tiltja, hogy nekikezdjenek önállósodni. Ez egyébként manapság szinte egyáltalán nem szokott előfordulni, és nem is számít rá senki.


Ha valami mégsem tiszta, nem sikerült megérteni a dolgot, vagy további kérdések maradtak, bátran lehet kommentelni és emailt írni :)

2012. október 24., szerda

Napi nonszensz: erőszak, terhesség, és isteni akarat


A női szavazatokért küzdő Romneyék gyanítom nem nagyon örültek, amikor meghallották mit mondott egy keddi vita végén az Indiana állam szenátusi helyérért küzdő teadélutános republikánus jelölt, Richard Mourdock. A politikusnak abortuszos kérdésben sikerült erőteljesen beletenyerelnie, egy szerencsétlen kijelentéssel. Arra, hogy miért nem támogatja a terhesség-megszakítást még nemi erőszak esetén sem kijelentette: az élet Isten ajándéka, és amikor az élet nemi erőszakkal kezdődik, azt Isten akarta.



A demokraták azonnal rá is cuppantak a nagy vihart kavart kijelentésre, persze arra kihegyezve, mintha Mourdock azt mondta volna: ha egy nőt megerőszakolnak, azt Isten akarta. Valamint igyekeznek Romneyhoz kötni a politikust, amihez jó muníciót ad, hogy Romney nemrég készített egy reklámfilmet, amiben támogatásáról biztosította Mourdockot.



A republikánusok közben igyekeznek elejét venni akijelentés okozta károknak. Romneyék gyorsan elítélték (majd közölték, még mindigtámogatják a szenátusi versenyben), az Indiana kormányzói posztjáért küzdő republikánus jelölt bocsánatkérésre szólította fel (amit Mourdock úgy, ahogy meg is tett), miközben a republikánusok azzal vádolják a demokratákat, hogy kifacsarták a politikus szavait.

Az abortusz téma újbóli felbukkanása miatt Romneyék valszeg nem lejtenek örömtáncokat, túl kényes téma ez most a republikánusoknak, akiknek igencsak kapaszkodniuk kell a nők szavazatai után. Egy szenátor, Todd Akin már áldozatául esett, miután kijelentette, hogy „rendes erőszaknál” (legitimate rape) a női szervezet védekezési mechanizmusa megakadályozza a teherbeesést(…).

Kevesebb bajonett és ló


Az utolsó, mindent eldöntő semmit sem eldöntő vitaa külpolitikáról, amiből kiderült Mitt „robotarcmosoly” Romney mit csinálna másként Barack „hülyeségetbeszélmármegintmosoly” Obamánál. A válasz: semmit, de azt jobban. Romney gyakorlatilag felvállalta az elnök külpolitikáját, és jól eldugta a republikánus elnökjelöltségért folyó harc alatt még keménykedően kardcsörtető énjét, levedlette a Bush elnökségének elejét meghatározó neokonzervatív világlátást, és igyekezett belőni magát középre, jó sokszor kimondva: ő békét akar, nem háborút. Úgy tűnik a republikánus kampány arra játszik, hogy a jobboldali bázis már annyira fel van tüzelve, hogy nem fogja őket eltántorítania Romneytól az, hogy Obama intézkedéseit dicséri. Már csak az a kérdés, melyik Mitt Romney fog beülni az Ovális Irodába: az elmúlt évek „nagyon konzervatív” Romneyja, vagy az utóbbi hetekben megismert Moderate Mitt. 

Hogy mennyire egy húron pendültek, a Daily Show mindennél hatásosabban bemutatja (2:30-nál maga a zsenialitás):


Az mindenesetre nagyon látszott, hogy a most a gazdaság nagyon magabiztosan áll a választás középpontjában, és a külpolitikai kérdések kicsit háttérbe szorultak. Mindketten többször is belpolitikára terelték át a témát, amint volt rá egy kis lehetőségük, főleg Kína, és az oda áttelepített amerikai munkahelyek jelentek meg sokszor, illetve Obama kedvenc témája, az oktatás fejlesztése (amit nőknek kedves téma, akiknél Romney az utóbbi hetekben kicsit behozta lemaradását).

Ami pedig a vita után leginkább megmaradt az emberekben, és amivel a legtöbbet foglalkoztak az interneten, azok Obama csipkelődő beszólásai voltak. Leginkább az, amikor Romney azon kijelentésére válaszolt, hogy ő, mármint Romney jelentősen megnövelné az amerikai hadihajók számát, mert anélkül veszélybe kerülne az Egyesült Államok biztonsága, míg Obama csökkentené a védelmi kiadásokat. Erre Obama közölte: igen, kevesebb hadihajója van az amerikai fegyveres erőknek, de kevesebb van bajonettből és lóból is. Majd hozzátette: meg vannak ilyen anyahajóknak nevezett dolgok is, amire repülőgépek le tudnak szállni. (Romney arra nem válaszolt, hogy pénzt honnan szerezne a védelmi kiadásokra)

A vitát, ami az utolsó volt az elnökjelöltek között, egyébként Obama nyerte közmegegyezés szerint. Amivel annyit sikerült elérnie az első, számára katasztrofálisan sikerült vitát követően, hogy a verseny szorosabb, mint valaha, és lehetetlen megmondani, ki lesz nagyon boldog két hét múlva. (és vajon kik lehetnek azok a még mindig dönteni képtelen szavazók, akiket most meg kellett volna győzniük, hogy győzzenek?)


2012. október 19., péntek

Viccelődünk, viccelődünk?

Az amcsi elnökválasztás egyik szép tradíciója, hogy három héttel a választás napja előtt a két jelölt együtt részt vesz az 1946 óta évente megrendezett Al Smith vacsorán. Az jótékonysági eseményt a New York-i katolikus egyházmegye, egészen pontosan az 1944-ben meghalt New York-i kormányzó, és egyben az első katolikus elnökjelölt Alfred E. Smith emlékét őrző alapítvány rendezi. Hogy milyen jelentős eseményről van szó, jól mutatja, hogy már a második évben nem más főszónok mondott beszédet, igaz telefonon keresztül, mint Winston Churchill, és azóta is egymás érik a politikai élet nagyágyúi.

A vacsorán 1960 óta - inkább többé, mint kevésbé megtartott - hagyománynak számít, hogy az elnökválasztások alatt mindkét jelöltet meghívják beszédet mondani, amelyek az évek alatt egyre könnyedebbé, csipkelődőssé és viccelődőssé váltak. És ez lehetőséget ad az egymással éppen komoly, sokszor nem gyengén durva kampányt folytató jelölteknek arra, hogy a választás hajrájában megmutassák humoros oldalukat, azt, hogy képesek egy lépés távolságból figyelni a politikai harcot, sértődések nélkül gúnyt űzni a másikból, és kinevetni saját magukat.

Valamint azt, hogy bármennyire nem értenek egyet a másikkal, ez nem jelenti azt, hogy nem képesek leülni egy asztalhoz.  





2012. október 16., kedd

A második vitára készülve


Gyakorlatilag semmi mással nem foglalkozik az elnökválasztással kapcsolatban az jó amcsi média, mint a ma esti újabb Obama-Romney összecsapással (ami természetesen, csakúgy mint az előző, „hihetetlenül és rendkívül nagyon kulcsfontosságú”; csak most Obamának, akinek muszáj lesz felállnia a padlóról, ahol az előző vitában került).  

Megtudhatjuk, mi az az öt dolog, amire figyelni kellazt is, hogy mi az az öt dolog amire figyelni kell, meg azt is, hogy mi az az öt dolog amire figyelni kellvalamint, hogy mire kell figyelni; és milyen kérdéseket szeretnének kapni a jelöltek.És persze azt is, hogy mi a tíz legfontosabb dolog, amire figyelni kell

Aztán persze ott van magának a vitának a kialakítása, ami úgynevezett „town-hall”, amikor nem újságíró(k), hanem „A Nép Gyermekei” tesznek fel kérdéseket a jelöltnek (és amivel kapcsolatban erre kell figyelni). Ez pedig úgy általában mindkét jelöltnek veszélyes,de jutalmakat hordozó lehet, illetve veszélyeket hordoz Obamának és Romneynak is. 

Jó jel lehet, hogy a vita műsorvezetője a CNN-es Cindy Crowley (öt dolog, amit tudni kell) már napokkal a vita előtt mindkét párt céltáblájává vált, miután nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogja szó nélkül hagyni, ha a felek sületlenséget és valótlanságokat állítanak (azaz hazudnak), illetve, ha nem a konkrét kérdésre válaszolnak.  Valamint olyan szemtelen is lesz, hogy a válaszokra reagálva fel fog tenni további kérdéseket is. (Hát milyen újságíró az ilyen? ;]]] )

Az biztos, hogy most Obamán a feladat, hogy nyújtson valamit. Obama már korábban kijelentette, hogy az első vitán „túlságosan udvarias” volt. Nos ezt a hibát (ha csak nem volt szándékos altatás) most biztosan nem fogja elkövetni, és a kampány (és a várakozások) szerint „erőteljes,kemény, de tisztelettudó” lesz. A média megmondóemberei szerint az elnöknek „életjeleketkell mutatnia", hogy nyertesen távozzon. (Elég alacsonyan van a léc – lehet, hogy az első vita alatt tényleg csak altatott, hogy most egy átlagos teljesítménnyel is az „Obama visszatért” témával legyen elfoglalva a sajtó ezen a héten? – a republikánusok szerint mindenképpen ez fog történni – mint ahogy a demokraták is azt várták, hogy az első vita után a „Romney versenyben van” cím fogja uralni a sajtót).

Egyébként nagy meglepetés nincsen: továbbra is az számít, hogy milyen benyomást fognak kelteni, és nem az, amit mondanak. Holnap okosabbak leszünk, a holtversennyé vált összecsapás pedig még mindig nem lesz eldöntve. Hacsak egyikük nem csinál valami orbitális kampánygyilkos megmozdulást, mint például leköpni a Nép egyik kérdező Gyermekét. 

2012. október 12., péntek

Az alelnöki vita két percben


Kezdem sajnálni, hogy nem néztem meg az általában nem túl jelentőségteljes alelnökjelölti vitát. Gyorsan végignézve a tegnapi beszámolókat, jóval energikusabb és érdekesebb volt a Romney-Obama összecsapásnál, köszönhetően a támadásba lendült Joe Bidennek. Nah persze nem azért, amiket mondott. Arra ugysem emlékszik senki. Ami mindenkiben megmaradt, és amivel mindenhol foglalkoztak az a demokrata alelnök nevetése, kuncogása, grimaszai és mosolygós közbevágásai, miközben Paul Ryan beszélt.




Egyértelmű nyertest azonban nem született. Hacsak nem tekintjük Biden győzelmének azt, hogy közvetlenül a vita vége után a republikánusok azzal voltak leginkább elfoglalva, hogy az alelnök szerintük "kínos" testbeszédét cikizzék és becsméreljék, és nem Ryan teljesítményével. (Ez utóbbi a megmondóemberek általános vélménye szerint jó, de nem kimagasló volt.) A demokraták - Obamával az élen -  közben agyondicsérték Bident, bár aggódó hangok is megjelentek, hogy nem lesz-e túlságosan negatív hatása a grimaszoknak, amiket a republikánusok persze azonnal Al Gore híressé vált sóhajtásaihoz kezdtek el hasonlítani.

2012. október 10., szerda

"Még négy hét"

Romney és Obama is Ohióban kampányolt, Ann Romney egyre népszerűbb, a republikánusok beindultak a vita utáni népszerűségnövekedéstől (ami ki tudja meddig tart), Nagymadár még mindig téma (ami ki tudja kinek lesz jó), és holnap alelnökjelöltek vitája (azaz: Vice Presidential 'You mamma so fat' competition)

És még ilyenek vannak:

Romney továbbra sem osztja meg az emberekkel, hogy pontosan hogyan is képzeli el adórendszerét, Wolf Blitzernek sem sikerült semmi konkrétat kiszedni belőle. Továbbra is csak annyit árult el, hogy csökkenteni fogja az adókat, de azt nem hogy ez mekkora összeget vesz ki a költségvetésből, a hiányzó pénzt pedig az adórendszer egyszerűsítésével, az adóvisszatérítések csökkentésével és gazdasági növekedés elősegítésével fogja előteremteni. Számokat, és konkrét lépéseket azonban továbbra sem említett, azzal az indokkal, hogy azt majd kongresszussal együttműködve alakítja ki. Nekem erről Richard Nixon 1968-as taktikája ugrik be, aki a vietnámi háború befejezésével kampányolt, csak azt nem árulta el, hogy azt hogyan fogja elérni, mert azzal veszélyeztetné a béketárgyalásokat (amik a választás alatt is zajlottak, és Nixon egy ott lévő embere éppen azzal volt elfoglalva, hogy nehogy megegyezés szülesssen még a választás előtt)


 Folyt




Jó hír lehet Obamáéknak, hogy három kulcsfonotsságú államban (Florida, Ohio, Virginia) is már azok vannak többen, akik támogatják a melegházasságokat, bár az idei választás alatt a téma szinte meg sem jelent. Nyolc éve még Bush győzelméhez is hozzájárult, hogy az elnökválsztás napján a melegházasság betiltásáról is lehetett szavazni több államban, köztük Ohióban (62% támogatta), ami miatt egymást érték az urnáknál a konzervatív szavazók, akik, ha már ott voltak, Bushra is szavaztak.

Közben Romney kedd este még bedobott egy bombát, ami azonban csak őt veszélyeztetheti. Az ohiói Des Moines Register szerkesztőségének kijelentette: abortusszal kapcsolatos törvények nem szerepelnek a terveiben. A demokraták rögtön rá is szálltak erre a kijelentésre, megemlítve, hogy a kormányzóként még abortusztámogató Romney az előválasztások alatt abortuszellenesnek és nagyon konzervatívnak mondta magát, akinek örömet okozna aláírnia az abortusz betiltásáról szóló törvényt, a terhességmegszakítás engedélyező legfelsőbb bírósági döntést a testület történetének legsötétebb pillanatának nevezte, és olyan bírát jelölne, aki ezt visszafordítaná. "A nők egyszerűen nem bízhatnak benne" - mondta az Obama-kampány szóvivője. Romney szóvivője pedig sietett kijelenteni, hogy Romney büszke abortuszellenességére, és abortuszellenes elnök lesz (a szóvivő persze nem ezt a szót használta, hanem azt, hogy pro-life, azaz életpárti, ami mégiscsak jobban hangzik). A vita utáni egyik legfontosabb eredménye az volt Romneynak, hogy sikerült csökkentenie jelentős hátrányát a nők között. Egy abortuszos vita nem tenne jót neki.

2012. október 9., kedd

Kampányháború dúlja a Szezám utcát


A múlt heti vita legtöbbet felemlegetett pillanata azt volt, amikor Mitt Romney közölte, hogy megszüntetné a PBS-nek adott állami támogatást, megemlítve, hogy szereti ugyan Nagymadarat, de akkor sem adna rá pénzt. Obamáék nem is vártak sokat, hogy kiaknázzák, ahogy a republikánus jelölt az egyik legkedveltebb gyereksorozat, a Szezám utca, és Nagymadár megöléséről beszélt, és már el is készült az első, ezt kifigurázó reklámfilmjük.


Obamáék azt nem árulták el, hogy hol, mikor és hányszor fog lemenni ez a kampányfilm a televíziókban, csak annyit, hogy kábelen és országos adókon is sugározni fogják. Egy szóvivő a Politicónak  csak annyit mondott, hogy humoros műsorok alatt lesz majd látható. Ilyenkor azonban erős a gyanú, hogy a film igazából nem a tévénézőknek, hanem az újságíróknak szól, akik majd jól beszámolnak róla. (Ezt a játékot Lyndon B Johnson 1964-es kampánya óta játsszák, amikor a legendássá vált „Daisy” filmjük mindössze egyszer ment le a tévében, mégis pár nap múlva mindenki ismerte, miután a hírműsorok szarrá játszották, és mindenki arról beszélt)

Aztán pár órával a film megjelenése után a Szezám utcát gyártó cég már jelezte is: nem tetszik nekik, és a reklám visszavonásátkövetelik Obamáéktól. Gyanítom teljesíteni fogják, hiszen már úgyis megtette hatását.

Közben a Republikánus Párt egy szép kis infografikávalgúnyolja Obamát, aki Líbia és a gazdaság helyett Nagymadár sorsát tartja fontosnak. 

Élesedik a verseny

Erőre kapott Mitt Romney kampánya a múltheti vita után, amit egyértelműen ő nyert mind a megmondóemberek, mind a közvélemény-kutatások adatai alapján. A Gallup felmérésében tökéletes holtversennyé apadt a többpontos Barack Obama vezetés, és Romney a Pew országosfelmérésében is szárnyra kapott, miközben Obama számai csökkentek. Obamáéknak ugyanakkor megnyugtató lehet, hogy az ingadozó választók még mindig őt tartják az átlagamerikaiak problémáit értő jelöltnek (68 százalék, szemben Romney hét százalékával) - ugyanakkor egyre többen gondolják úgy, hogy Romney intézkedései segítenék a középosztályt. A republikánus jelölt ráadásul növelte támogatottságát a nők és a fiatalok között, ahol Obama eddig magabiztosan vezetett.


De ez persze országos felmérés, a lényeg pedig az államonkénti számok, amelyek még mindig Obama vezetést jeleznek. A legfontosabb Ohióban azonban még nem készült felmérés a vita után, és a szintén meghatározó Floridában szintén nem. Ohióban egyelőre Obama áll egy picit jobban, Floridában pedig teljesen nyitott a verseny. (Romney szinte az egész hetet Ohióban tölti kampányolással, és Obama is tiszteletét teszi az államban)

A sajtóban még a pénteken nyilvánosságra hozott, és Obamának kedvező szeptemberei munkanélküliségi adatok sem változtatták meg a beszédtémát, még mindig a „Romney újra versenyben van” áll aközéppontban. A republikánus jelölt erre rásegített azzal, hogy hétfőn „fontosnak” és „nagyívűnek” beharangozott, de a szakértők szerint sekélyes, konkrét megoldásoktól mentes külpolitikai beszédet mondott Virginiában, amiből kiderült: nagyjából azt csinálná, mint Obama. A beszédben újat nem mondott, csak kampányszónoklataiban már sokszor elhangzott dolgokat újrázta el. A lényeg igazából úgyis az volt, hogy a vita után újra magabiztos benyomástkeltett, az emberekben úgyis az marad meg. A beszéd egyébként szinte csak a Közel-Kelettel foglalkozott, ahol Romney szerint Obama gyengeségének köszönhetően súlyos károk érték az Egyesült Államokat. Az Obama-kampány aztán nagyon gyorsan támadásba indult, „naív tudatlansága miatt veszélyesnek” állítva be Romneyt, aki egészen eddig egyátalán nem veszélyeztette Obama jelentős, és meglepő előnyét a külpolitika és a nemzetbiztonság terén. 

2012. október 3., szerda

A kötelező "nagy pillanatok a vitákon" poszt


Jellemző módon, talán csak Gerald Ford ostoba elszólását leszámítva, a jelentős, évtizedek múlva is számon tartott „nagy pillanatok” közül egyik sem a jelölt tudásáról árulkodik. Ne számítson senki gyönyörűen felépített érvelésekre, elegáns támadásokra, szívszorító beszédekre és felemelő gondolatokra. Inkább olyasmire kell készülni, hogy "úúú, azta, de szarul néz ki Nixon!".


Gerald Ford elképesztő tudatlansága világról 
Kezdjük akkor a sort Nixon alelnökével, aki főnöke lemondása után került az elnöki székbe, és 1976-ban Jimmy Carter igyekezett onnan kitúrni. Ez volt az első elnökjelölti vita 1960 óta. És Fordnak sikerült is nagy marhaságot mondania. Azt, hogy márpedig Kelet-Európában nincsen Szovjet megszállás, Moszkvának nincsen beleszólása az ottani eseményekbe, és még jól ki is hangsúlyozta: "There is no Soviet domination of Eastern Europe." Majd, amikor az egyik meglepett újságíró erre rákérdezett, még fokozta is, és kijelentette, a lengyelek és a románok biztosan nem érzik úgy, hogy szovjet nyomás alatt lennének. (de Ford vesztét nem ez, hanem a Nixon-évek okozták)


 

Ronald Reagan félmondattal elintézi Jimmy Cartert 
Évtizedes színészi tapasztalatokkal a háta mögött Reagan alapból jobban játszotta a „hogyan tűnjünk minél elnökibbnek” játékot, mint fura/félszeg (és elnök) ellenfele, akinek támadását egy laza félmondattal sikerült hatástalanítania. „There  You go again” (nagyjából: Már megint kezdi) kezdte válaszát. Válaszát, amire már senki sem emlékszik, és valószínűsítem, 1980-ban sem maradt meg más, csak az a félmondat. (Az egy héttel a választások előtt tartott vitának, és így Reagan válaszának már nem volt nagy hatása magára a választásra)

 

Ronald Reagan poénja Walter Mondale ellen

Reagan ismert volt arról, hogy nagyszerű a humorérzéke, kitűnően tud vicceket mesélni és poénokkal elütni kényes kérdéseket. Ezt bizonyította 1984-ben. Legendássá vált egysorosát a második vitán dobta be, miután kérdések merültek fel korával (73) és szellemi/fizika frissességével kapcsolatban. Reagan erre kijelentette, nem hajlandó kérdés csinálni az életkorból, és nem használja ki politikai célokra ellenfele fiatalságát, és tapasztalatlanságát. Még Mondale is nevetett. Reagant nem hiába nevezték „Teflon elnöknek”, akiről minden politikai támadás és botrány lecsúszik. (Reagan hatalmas előnnyel nyert, Mondale csak saját államát, és a fővárost tudhatta magáénak.)

 

Michael Dukakis elcseszett halálbüntetéses válasza

1988-ban a demokrata jelölt egy lelketlen válasszal megerősítette az emberekben már élő gyanút, hogy egy szívtelen technokratával állnak szemben, akibe nem sok emberi érzés  szorult. A téma a halálbüntetés volt. Azt kérdezték, támogatná-e a kivégzést, ha valaki megerőszakolná és megölné feleségét. Igazi szemét hatásvadász kérdés, amire azonban csak érzelemmentesen felmondta szokásos halálbüntetéses válaszát, teljesen figyelmen kívül hagyva a feleséggyilkolós részt. (Dukakis végül elbukta a választást, de ez csak egy pillanat volt azok közül, ami vereségéhez vezetett)
 


Al Gore kemény

Azon kevés évek egyike volt a 2000-es, amikor a viták tényleg befolyásolták a végeredményt. Al Gore úgy állt fel George W Bushsal szemben, hogy mindenki arra várt, felmossa a republikánussal a padlót, de pont az ellenkezője történt. Hiába volt nagyon felkészült, és tartalmilag pontos, testbeszéde, és folyamatos sóhajtásai nem tették szimpatikussá (hanem tudálékos sznob pöcsfejjé) . Amikor pedig megpróbálta megfélemlíteni Busht azzal, hogy keménylegény stílusban odapattant mellé, ő egy laza „szia, hogysmint?” biccentéssel röhejessé tette az egész kísérletet. 


Számítanak-e az elnökjelölti viták?


Ma este elnökjelölti vita. Már csak az a kérdés, hogy a viták úgy általában számítanak-e. Mert ez bizony több mint fél évszázaddal az első, 1960-as vita után sem teljesen egyértelmű. Ezt jelzi az a sok cikk is, amelyek ezzel a kérdéssel kapcsolatban árasztották el a sajtót. A konszenzus? Az, hogy nem számítanak; illetve mégis számítanak, de annyira nem, hogy önmagukban változást okozzanak a végeredményben; illetve nagyon ritkán mégis lehet döntő hatásuk, de ez nem jellemző. Szóval számítanak is, meg nem is. Mátyás király büszke lenne.

A közvélemény-kutatók adatai szerint a vitáknak nincsen meghatározó hatásuk a választási eredményre. 1960 óta csak két esetben mértek értékelhető változást az egyik jelölt javára: 1960-ban, amikor Kennedy négypontos előnyt szerzett Nixonnal szemben, és 2000-ben, amikor a viták után Al Gore nyolcpontos előnye eltűnt, és végül négy pontos hátrányba került George W. Bushsal szemben.

Ami nem jelenti azt, hogy a viták nem lehetnek fontosak, csak azt, hogy a nagy hatás egyáltalán nem valószínű. A legtöbb, amire számítani lehet, hogy az egyik jelölt népszerűsége egy picit emelkedik. Nyerésre pedig nem készülnek. Inkább arra, hogy ne veszítsenek, ami pedig gyakorlatilag szinte csak akkor lehetséges, ha mondjuk leesnek a színpadról. És győztes viták sem garantálnak semmit: John Kerry 2004-ben mindenki szerint megnyerte csatáit Bushsal szemben, végül mégis elveszítette a választást.

Igazi hatás akkor lehet a végeredményre, ha az egyik jelölt csinál, vagy mond valami olyasmit, ami megerősíti a róla már korábban kialakult negatív képet. De még ebben az esetben is, a viták önmagukban nem döntőek. És még valami: az, hogy mit mondanak a jelöltek, teljesen másodlagos. A lényeg az, hogy milyen benyomást keltenek a tévénézőkben.


2012. október 2., kedd

Vihar előtti csend



A szerda esti vitára készüléssel van elfoglalva az amerikai politikai élet, és a sajtó, így nem nagyon történnek dolgok mostanában a kampányban. A vitát mindenhol „döntőnek” tartják, és bár nehezen emlékszem vissza arra mi volt négy éve, most mintha tényleg sokkal nagyobb lenne a várakozás. Valszeg ez annak is köszönhető, hogy most először fog megjelenni egymás mellett a két jelölt, és Obama utoljára négy éve vitázott bárkivel is, Romenynak pedig nagyon úgy tűnik ez az utolsó lehetősége. És még az is lehet, hogy Romneynak van egy halvány esélye arra, hogy tényleg szorossá tegye a versenyt. 

A republikánusok a szerdai vitára egy frissen elindított weboldallal készülnek, ahol Obama be nem teljesült ígéreteit sorolják fel, amelyeket a 2008-as vita alatt mondott el. Gondolom Romney ebből fog csemegézni, amikor szembeszáll az elnökkel. A demokraták mindenesetre nagyon készülnek erre, és arra számítanak, hogy jó sok konkrét adat és tény fog elhangzani. 

Miközben Obama a vitára készül, a választás kimenetele számára fontos ingaállamokat massachusettsi demokrata politikusok lepik el, hogy az államot egykor kormányzóként vezető Romney teljesítményét alázzák. Közben a demokratákkal szövetséges szakszervezetek is nekilendültek, és a „47százalékos” kijelentéssel ütik Romneyt, folytatva a „kőgazdag pénzember nem érti az átlagemberek problémáit” támadást. A várakozások szerint a meghatározóvá vált „47 százalék” jó sokat fog szerepelni a vitán is, és Romney készül is rá. Közben az ingaállamokban jó sokat megy az alábbi, igencsak erősre sikeredett Obama-kampányfilm.



Az Obama kampány közben egy újabb „kínai” reklámmal ütiRomneyt, azzal vádolva őt, hogy éhbérért dolgoztatott kínaiakon keresett pénzt, valamint, hogy amerikai munkákat vitt Kínába, hogy befektetői minél nagyobb profitot szakítsanak. Obamáék már több hónapja verik ezzel a vádat a republikánus jelöltet. Természetesen féligazságokkal és csúsztatásokkal teli reklámokban, legalábbis a tényellenőrzők szerint. 

Egyre inkább úgy tűnik, hogy Romneyék rést látnak Obama külpolos páncélján (vagy ők is úgy látják, hogy mégsem a gazdaság lesz a fő kérdés, ami eldönt mindent) az amerikai nagykövetségek elleni támadások miatt, és külpolitikai és nemzetbiztonsági kérdésekben is támadásba lendültek. Paul Ryan Iowában kampányolva ütötte az elnököt, gyengének nevezve Obamát, aki nem képes megvédeni az Egyesült Államok érdekeit és érvényesíteni akaratát, valamint Izraellel szemben is ellenséges. Romney pedig egy Közel-Kelettel foglalkozó véleménycikkel kezdte a hetet a Wall Street Journalban, amiben azzal vádolja Obamát, hogy feladta az Egyesült Államok vezető szerepét, és csak sodródik az eseményekkel, ahelyett, hogy formálná azokat. Kár, hogy bár a cikk címében „új hozzáállást” ígér, semmi újat sem nyújt, csak a hívószavakat. Talán jövő héten többet is elárul, amikor egy hosszabb beszédben akar foglalkozni a külvilággal

Aztán persze az is lehet, hogy a hét legnagyobb hatású eseménye mégsem a vita lesz, hanem a legújabb munkanélküliségi adatok, amiket pénteken hoznak nyilvánosságra. 





2012. szeptember 29., szombat

Szétdicsérik a másikat

Jövőhét szerdán jön az első vita, így hirtelen mindkét kampány elkezte agyondicsérni ellenfelét. Mindkét oldalról elvileg támogatóknak írt belső levelek találták meg az utat a sajtóban, amelyekben csak azzal foglalkoznak, hogy a másiknak miért van nagyobb esélye. A cél egyértelmű: csökkenteni az elvárásokat a saját jelölttel szemben, olyan képet felépíteni, mintha egy hatalmas, emberfeletti akadályt kellene legyőznie, hogy egy gyengébb teljesítményt is jónak látszódjon.
Csak tudnám miért csinálják? Az egész annyira átlátszó, annyira nyílvánvaló, hogy a sajtó ennek megfelelően ezt a tényt kihangsúlyozva számol be róla. Mégis mindkét kampány csinálja. Ezek szerint így is működik.

Nahde. Hamár végre egy kicsit dicsérik a másikat, lássuk mivel, olyan ritkán adódik rá alkalom: Romney kampány szerint Obama ritka tehetséges,és nemzetközileg elismert szónok, aki a vitákban nagyon hatásosan adja elő magát és nagyszerű teljesítmény nyújtott 2008-ban. (“a uniquely gifted speaker”; “one of the most talented political communicators in modern history"; "The president is obviously a very eloquent, gifted speaker") Míg az Obama kampány arra számít, hogy csakúgy, mint a primaryk alatt, Romney felkészült, fegyelmezett és aggresszív vitapartner lesz, aki gyorsgondolkodású, kifinomult és választékos, és bármikor kész egy ütős támadásra, olyan jó a vitákban amennyire csak lehetséges, eltökélt, felkészült és okos. ("we expect Mitt Romney to be a prepared, disciplined and aggressive debater"; “He’s quick, polished and ready with a punch attack"; “is as good as it gets in debating. He is poised, prepared, smart, strategic.”)

Ezen felül a Romney kampány szerint Obamának jóval nagyobb esélye van, mert ez lesz a nyolcadik elnökjelölti vitája, míg Romneynak csak az első, és hivatalban lévő elnökként alapból előnye van, mival napi rendszerességgel foglalkozik a vitán szereplő kérdésekkel.

Obamáék szerint persze minden Romneynak kedvez, hiszen alapból mindig a kihívó van előnyben, ráadásul Romneynak rengeteg ideje volt felkészülni, míg Obama a meló miatt nem tudott elég időt szakítani rá. Szerintük még soha egy elnökjelölt sem készült olyan sokat a vitákra, mint Romney, és meglepő lenne, ha nem brillírozna. David Axelrod még azt is hozzátette: talán ezárt mondja hónapok óta a Romney-kampány, hogy választásfordító teljesítményt fog nyújtani jelöltjük, olyat, mint Reagan 1980-ban

A legjobb, hogy mindkét kampány "belső" memója azzal zár, hogy igazából annyira nem is számítanak a viták, mert az amerikai választók nem csak az alapján fognak dönteni, hanem az egész kampány alatt nyújtott teljesítményt fogják díjazni.

Egy demokrata politikus, még a 2008-as vitákat is arra használta, hogy csökkentse az elvárásokat Obamával szemben. Jennifer Granholm, Michigan volt kormányzója szerint az elnök tuti el fogja veszíteni a vitákat, mert bár "kétségtelenül brilliáns elme, a vitákban nem túl jó, elég csak emlékezni a négy évvel korábbai vitákra, ahol hebegett-habogott".

Nos, én pont tegnap néztem bele az első Obama-McCain vitában, és bár csak egy részt néztem, amikor Pakisztánról és külpolról beszél, ott éppen nagyon jó volt. Összeszedett, világos gondolatok, lazán nyugodt magabiztossággal előadva, és látszott, hogy nagyon felkészítették, és nagyon megtanulta a leckét. Az első gondolatom az volt: Romney előtt rohadt nehéz feladat áll. A második is.

(egyébként azt a részt kerestem, amikor azt a kijelentését védi a republikánusok "Obama naív" támadásaival szemben, hogy igenis indítana katonai akciót Pakisztán felségterületén, akár a pakisztáni kormány előzetes beleegyezése nélkül is, ha mondjuk Osama bin Laden, vagy az Al-Kaida más magasrangú vezetője a célkeresztbe kerülne. Khm. Most visszanézve egy az egyben olyan, mintha már akkor az újraválasztása felé kacsintottak volna. Ha esetleg külpol fronton támadhatóvá válna Obama, az a rész tuti reklámanyag. Ezzel a videóval kapcsolatban még egy gondolat. Így négy év múlva visszanézve nagyon meglepett az, hogy mit művelt McCain, akinek elvileg sokkal többet kellett (volna) tudni Irakról, Afganisztánról meg úgy általában a hadviselésről, ezzel szemben csak a tanácsadók által belevert támadó és általánosító kampányszövegeket tolta nulla tartalommal, mintha hülyéknek beszélne. Ez különösen akkor jött elő, amikor arról beszél, nem ülne le csak úgy tárgyalni Ahmadenizsáddal. És még az iráni elnök nevét sem tudta kimondani. Érdemes megnézni)


És a végére még egy kis meglepetés. Romney Iránnal kapcsolatban visszavett a primarykre való keménykedésből és megtalálva magában a diplomatát kijelentette, hogy valószínűleg és remélhetőleg nem lesz szükség kaptonai beavatkozásra, bár "azt sem lehet kizárni". És azt is mondta, hogy Obama nézetei az iráni atommal kapcsolatban annyira nem is különböznek az övétől, csak szerint Obama közeledett az ő eredeti álláspontjához. Mindezt azután közölte, hogy beszélt Netanjahuval. (és azután, hogy a szokásoknak megfelelően, elnökjelöltként már ő is kap nemzetbiztonsági infókat a hírszerzéstől)