2012. szeptember 29., szombat

Szétdicsérik a másikat

Jövőhét szerdán jön az első vita, így hirtelen mindkét kampány elkezte agyondicsérni ellenfelét. Mindkét oldalról elvileg támogatóknak írt belső levelek találták meg az utat a sajtóban, amelyekben csak azzal foglalkoznak, hogy a másiknak miért van nagyobb esélye. A cél egyértelmű: csökkenteni az elvárásokat a saját jelölttel szemben, olyan képet felépíteni, mintha egy hatalmas, emberfeletti akadályt kellene legyőznie, hogy egy gyengébb teljesítményt is jónak látszódjon.
Csak tudnám miért csinálják? Az egész annyira átlátszó, annyira nyílvánvaló, hogy a sajtó ennek megfelelően ezt a tényt kihangsúlyozva számol be róla. Mégis mindkét kampány csinálja. Ezek szerint így is működik.

Nahde. Hamár végre egy kicsit dicsérik a másikat, lássuk mivel, olyan ritkán adódik rá alkalom: Romney kampány szerint Obama ritka tehetséges,és nemzetközileg elismert szónok, aki a vitákban nagyon hatásosan adja elő magát és nagyszerű teljesítmény nyújtott 2008-ban. (“a uniquely gifted speaker”; “one of the most talented political communicators in modern history"; "The president is obviously a very eloquent, gifted speaker") Míg az Obama kampány arra számít, hogy csakúgy, mint a primaryk alatt, Romney felkészült, fegyelmezett és aggresszív vitapartner lesz, aki gyorsgondolkodású, kifinomult és választékos, és bármikor kész egy ütős támadásra, olyan jó a vitákban amennyire csak lehetséges, eltökélt, felkészült és okos. ("we expect Mitt Romney to be a prepared, disciplined and aggressive debater"; “He’s quick, polished and ready with a punch attack"; “is as good as it gets in debating. He is poised, prepared, smart, strategic.”)

Ezen felül a Romney kampány szerint Obamának jóval nagyobb esélye van, mert ez lesz a nyolcadik elnökjelölti vitája, míg Romneynak csak az első, és hivatalban lévő elnökként alapból előnye van, mival napi rendszerességgel foglalkozik a vitán szereplő kérdésekkel.

Obamáék szerint persze minden Romneynak kedvez, hiszen alapból mindig a kihívó van előnyben, ráadásul Romneynak rengeteg ideje volt felkészülni, míg Obama a meló miatt nem tudott elég időt szakítani rá. Szerintük még soha egy elnökjelölt sem készült olyan sokat a vitákra, mint Romney, és meglepő lenne, ha nem brillírozna. David Axelrod még azt is hozzátette: talán ezárt mondja hónapok óta a Romney-kampány, hogy választásfordító teljesítményt fog nyújtani jelöltjük, olyat, mint Reagan 1980-ban

A legjobb, hogy mindkét kampány "belső" memója azzal zár, hogy igazából annyira nem is számítanak a viták, mert az amerikai választók nem csak az alapján fognak dönteni, hanem az egész kampány alatt nyújtott teljesítményt fogják díjazni.

Egy demokrata politikus, még a 2008-as vitákat is arra használta, hogy csökkentse az elvárásokat Obamával szemben. Jennifer Granholm, Michigan volt kormányzója szerint az elnök tuti el fogja veszíteni a vitákat, mert bár "kétségtelenül brilliáns elme, a vitákban nem túl jó, elég csak emlékezni a négy évvel korábbai vitákra, ahol hebegett-habogott".

Nos, én pont tegnap néztem bele az első Obama-McCain vitában, és bár csak egy részt néztem, amikor Pakisztánról és külpolról beszél, ott éppen nagyon jó volt. Összeszedett, világos gondolatok, lazán nyugodt magabiztossággal előadva, és látszott, hogy nagyon felkészítették, és nagyon megtanulta a leckét. Az első gondolatom az volt: Romney előtt rohadt nehéz feladat áll. A második is.

(egyébként azt a részt kerestem, amikor azt a kijelentését védi a republikánusok "Obama naív" támadásaival szemben, hogy igenis indítana katonai akciót Pakisztán felségterületén, akár a pakisztáni kormány előzetes beleegyezése nélkül is, ha mondjuk Osama bin Laden, vagy az Al-Kaida más magasrangú vezetője a célkeresztbe kerülne. Khm. Most visszanézve egy az egyben olyan, mintha már akkor az újraválasztása felé kacsintottak volna. Ha esetleg külpol fronton támadhatóvá válna Obama, az a rész tuti reklámanyag. Ezzel a videóval kapcsolatban még egy gondolat. Így négy év múlva visszanézve nagyon meglepett az, hogy mit művelt McCain, akinek elvileg sokkal többet kellett (volna) tudni Irakról, Afganisztánról meg úgy általában a hadviselésről, ezzel szemben csak a tanácsadók által belevert támadó és általánosító kampányszövegeket tolta nulla tartalommal, mintha hülyéknek beszélne. Ez különösen akkor jött elő, amikor arról beszél, nem ülne le csak úgy tárgyalni Ahmadenizsáddal. És még az iráni elnök nevét sem tudta kimondani. Érdemes megnézni)


És a végére még egy kis meglepetés. Romney Iránnal kapcsolatban visszavett a primarykre való keménykedésből és megtalálva magában a diplomatát kijelentette, hogy valószínűleg és remélhetőleg nem lesz szükség kaptonai beavatkozásra, bár "azt sem lehet kizárni". És azt is mondta, hogy Obama nézetei az iráni atommal kapcsolatban annyira nem is különböznek az övétől, csak szerint Obama közeledett az ő eredeti álláspontjához. Mindezt azután közölte, hogy beszélt Netanjahuval. (és azután, hogy a szokásoknak megfelelően, elnökjelöltként már ő is kap nemzetbiztonsági infókat a hírszerzéstől)

Nincsenek megjegyzések: